Gyilkoljunk kifinomultan!
Mielőtt valaki megszólna hogy eddig csak férfiembereket említettem íróként gyorsan előhozakodok egy írónővel.Mai könyvünk alkotója nem kisebb személy,mint a krimi koronázatlan királynője: Agatha Christie.A titulus szerintem is helytálló,hiszen a fennt említett írónő tűéles precizitással alkotta meg regényeit.Munkájának legnagyobb szépsége és erénye az,hogy a rejtély megoldásához mindent az olvasó kezébe ad,de ettől még ugyanolyan döbbent képet vágva fejezzük be a könyveit majd két perc gondolkodás után még jól homlokon is csapjuk magunkat:Basszus,hogy lehetsz ilyen marha!!Hogy nem vetted észre!!Legalább is nálam ez gyakori jelenség volt egy-egy Christie regény befejezése után.
Nem volt ez másként a Tíz kicsi néger című könyvnél sem,amely számomra azért különleges,mert ezt olvastam először az írónőtől;mások számára pedig talán azért mert krimikhez mérten is egyedülállóan (legalább is én még nem találkoztam másnál ilyennel)zárt hátteret teremt a történésekhez.
De mielőtt elkezdenék magáról a regényről beszélni egy gondolat a műfajról.Belegondoltatok már,hogy az emberek tulajdonképpen miért is szeretik a krimiket???Hiszen minden krimiben(legyen az könyv,film vagy sorozat)számtalan módon kivitelezett gyilkosságról kapunk képet melyet megsebzett lelkű és/vagy elméjű emberek visznek végbe.És lehet azzal védekezni,hogy a csavaros történetvezetés meg sztori,de valljuk be ez elég gyenge érv hiszen ezek megvannak például egy régelveszett kincskeresős sztoriban vagy mondjuk egy Dr.House részben.Szerintem mélyebben van ez a négylábú elásva..Minden ítélkezés nélkül(hogy is tenném hisz én is szeretem a krimiket)véleményem szerint arról van itt szó,hogy történetesen az élet nemhogy minden vallásban,de még az ateistáknál is tisztelt dolog,hisz valljuk be szeretünk èlni.Viszont mélyen a háttérben mindenkiben ott szunnyad egy kis Isten-Buddha-Jahve-Siva vagy csak simán komplexus aminek úgy jólesik ha az élet felett rendelkezhet(ne)vagy csak ezt látja.És nem elég,hogy megkutyulja,keveri tehát teremti és adja azt az életet,elvenni is ő akarja....Mennyire is kicsinyes és emberi ez,nem??...Vagy mondom máshogy.Mindenkiben él még valahol mélyen a kis szabadon szaladgáló gepárdgatyás ungabunga ősének egy darabja aki minden következmény nélkül irthatta a mamutokat és ősbaromfikat illetve szúrhatta le saját lándzsájával az ellenséges törzs tagját csa kazért mert rajta leopárdgatya volt vagy elvitte a tüzet.Az már más kérdés,hogy kiben milyen erősen,ezt döntse el ki-ki maga......
A mai könyvben sincs hiány a fennt említett ösztönből/komplexusból;gyilkosságból meg főleg nem.De mivel korban(mind a regény ,mind a regény írónőjének idejében)jóval a gepárdgatya után vagyunk,a gyilkosságok is sokkal kifinomultabbak,kigondoltabbak .
Tehát nézzük mit kapunk 230 oldalon.Adott 10 szereplő egy a külvilágtól tökéletesen elzárt kis szigeten pihenő villában és csak annyit tudunk,hogy mindannyian követtek már el bűnt.Továbbá adott egy vers 10 kicsi afroamerikairól(igen innen a regény címe)melyben mind a 10en sorban,változatos módon meghalnak.És ugyanez történik a valóságban is a szereplőkkel.Azt kell mondjam zseniális.Szinte látom magam előtt ahogy az írónő kecses kézmozdulatokkal rápakolja szereplőit egymás után egy futószalagra aminek a végén aprítógép van,majd elégedett vigyorral megnyomja az indítógombot....Mindent tudunk előre,hisz ismerjük a verset,mégis lépten-nyomon meglepetés vár.Akárcsak egy női kézitáskában.....De nem leszek semminek elrontója,mindent megtaláltok a műben..
A műről tudni kell még,hogy feszes tempójú és abszolút légkörteremtő,nagyon magával ragadó,és több helyen igencsak félelmetes,ami egy 75 éves könyvtől azért valljuk be nem rossz teljesítmény.Első kriminek is kiváló,hisz követhető,a végén minden kérdésre magyarázatot ad,szereplők nincsenek sokan(és egyre csak fogynak:D),és a terjedelem sem elijesztő.
Csak győzze az ember a végén csapkodni a homlokát.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése